A kérdést a törvényi szabályozás oldaláról vizsgálva: a számvitelről szóló 2000 évi C. tv. (a „számviteli törvény”) könyvvezetési kötelezettséget ír elő minden vállalkozó számára. Ugyanezen törvény 151.§ (1) azt is előírja, hogy a vállalkozó az úgynevezett könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, az éves beszámoló elkészítésével olyan természetes személyt köteles megbízni, vagy alkalmazni, aki legalább mérlegképes könyvelői szakképesítéssel és e tevékenységek ellátására jogosító engedéllyel rendelkezik. A vállalkozás vezetője azonban dönthet úgy is, hogy olyan számviteli szolgáltató társaságot bíz meg, melynek alkalmazottja rendelkezik a fentebb körülírt képesítéssel, illetve engedéllyel.
A hangsúlyos azonban a vállalkozás saját számviteli rendszere, nem pedig az, hogy a könyvelés fizikailag hol történik. Ennek lényege az alábbiakban foglalható össze: minden gazdasági eseményről készüljön bizonylat, a bizonylatokról, az eszközökről és forrásokról analitikus nyilvántartás, mindezek kerüljenek rögzítésre a könyvekben, majd a könyvelés év végén legyen lezárva.
A fentiekből látható, hogy az úgynevezett könyvelés csak egy része a számviteli rendszernek. A legtöbb könyvelőiroda figyelme, illetve szolgáltatásai azonban nem terjednek ki a vállalkozás számviteli-ügyviteli rendjének kialakítására, felügyeletére. A fentebb megfogalmazott elvek betartása nélkül pedig a vállalkozás éves beszámolójának elkészítésekor is csak „külső szemlélő” lesz a cégvezetés. Meg kell tehát fogalmaznia minden vállalkozás vezetésének saját számviteli-ügyviteli minimumát, ami a szükséges és elégséges mértékben elégíti ki a gazdálkodás adatigényét, az adókötelezettségek teljesítését és támasztja alá az éves beszámolót.
Varga István
adószakértő